Borisz Nevrokopi metropolita (világi nevén Vangel Szimov Razumov) 1888. november 8-án, Szent Demeter napján született a Reszen környéki Gjavato faluban (Bitolja megye). Az edirnei gimnázium és az Isztambuli Papi Szeminárium elvégzése után 1915-ben az Osztrák-Magyar Monarchia csernovici (ma: Ukrajna) teológiai fakultásán a filozófiatudomány doktoraként diplomázik. Jeromonachusi méltóságra való felszentelése utáni első missziója Budapestre vezényli őt. Itt ellátja a budapesti bolgár kolónia lelki gondozását, és az 1916-ban létrehozott egyházközség döntő szerepet játszik a bolgár iskola 1918-ban történt létrehozásában. Miután hazatér Bulgáriába, Borisz archimandrita a Szófiai Papi Szeminárium rektora és a Szent Alekszandar Nevszki székesegyház elöljárója lesz. 1932-ben azzal a történelmi küldetéssel bízzák meg, hogy Konstantinápollyal ismertesse el a bolgár egyházat. A tárgyalások 1945. február 22-én sikeresen fejeződnek be.

1935-ben megválasztják a nevrokopi egyházmegye metropolitájává, ahol élete végéig marad. Születésnapján, 1948. november 8-án hal mártírhalált, miután szent liturgiát celebrál Kolarovo faluban, a Szent Dimiter templom felszentelésén. A papi méltóságától megfosztott Ilija Sztamenov és egyben kommunista ügynök gyilkolja meg. A gyilkosság a kommunista rezsim részéről a Bolgár Ortodox Egyházra való nyomásgyakorlás része, és célja a megmaradt érsekek megfélemlítése is. Borisz metropolitát hatalmas műveltsége, valamint az ateizmus és a kommunista ideológia elleni fáradhatatlan harca miatt a „Bolgár Egyház lelkiismeretének” nevezik.